Kódok, mint a kutatások keréktörői

Az építészmérnöki és építőmérnöki kutatások - amennyiben helytállónak és eredményesnek bizonyulnak - idővel szabványban kapnak helyet. Ez az út verifikációkon és azok eredményeit közlő publikációkon keresztül vezet. A kezdeti lépés azonban mindig valami elvetemült, mérnöki szemlélettől mentes, merész ötlet. A vasbetont, mint kompozit anyagot egy kertész találta fel, aki a beton virágcserepeit erősítette vashálóval. Ahogy mondani szokás: egy mérnöknek eszébe sem jutott volna két ennyire különbözőképp viselkedő anyagot párosítani.

Kutatási területem valahol a peremen van: szintetikus szálerősítésű beton, polipropilénből, amely rugalmassági modulusa a beton rugalmassági modulusánál alacsonyabb: PP 10 GPa, míg a beton ~35 GPa. Az anyag alkalmazhatósága, hasznossága így első megközelítésből teljesen abszurd, ugyanakkor mégis működik - bizonyos feltételek esetén és megfelelő tervezéssel.

Mérnöknek és kutatónak lenni egyszerre bonyolult feladat. A mérnök felelősséggel tervez, követi az előírásokat, amelyek számos kutató kutatásainak az eredményei. A kutató sokszor a mérnöki igényeket, megoldatlan problémákat keresi, majd veszi alapul a kutatásának megválasztásánál, ahol a végső cél mindig a világunk jobb megismerése, ezáltal pedig a mérnöki tervezés fejlesztése, pontosítása. A mérnöknek előírás, szabály, szabvány kell, a kutatónak szabadság, ötlet, absztrakció. A kettő pedig egymás szöges ellentéte.

Mégis kell valami kapocs, ami a kettőt összefogja, mert a szabványokba ragadt mérnök nem lesz soha jó kutató, míg az elvont, ábrándokat kergető kutató nem fog érdemi eredménnyel szolgálni. Egy kutatónak meg kell hallgatnia a mérnöki igényeket, a mérnöknek pedig fel kell ismernie, hogy nem csak annak a megoldásnak van létjogosultsága, amely szabványosítva van.

Mérnökként végeztem és a doktori kutatásom alatt ismerkedtem meg a kutatás szépségeivel, a szabványok és az előírások elegáns felülbírálatával - ugyanakkor a mindenkori tiszteletével. Rendkívül élvezetes és egyben ambivalens érzés mind mérnöki, mind kutatói munkákban reszt venni: mérnökként óvatos vagyok, míg kutatóként merész. A nagy kihívás itt a középút megtalálása, ahol a kutató megfelelően alátámasztott, verifikált eredményeit a mérnök alkalmazni tudja, működő tervekkel a világ fenntarthatóságáról gondoskodik. Sorvadó világunk minden problémájának megoldása végső soron mérnökökhöz vezet, és ezen problémák egyre jelentősebbek lesznek, melyhez már egy új, nyitottabb és képzettebb mérnöki társadalom szükséges.

Budapest, 2023 február 2.

Dr. Juhász Károly Péter