A környezetvédelemről

Hát miféle elvetemült emberek vagyunk mi?

Már igen fiatalkorom óta hittem a környezetvédelemben. Nagyon eltökélt voltam amellett, hogy a Kossuth utca fáit úgy védjük Félegyházán, hogy autók ne közlekedhessenek rajta. Majd megértettem, hogy az útvonal kihagyása gyakorlatilag sokkal több üzemanyagot égetne el, így ergo egy jó ügy érdekében lokálisan megmentünk fákat, globálisan mégis nagyobb a környezetre mért terhelés. Valahogy így van ez nagyban is, csak sokkal nehezebb a tájékozódás.

Mindenek előtt leszögezem, hogy rendkívüli mód irritál Greta Thunberg. Valahogy megtestesíti azt a tinit, aki kimegy tüntizni a delfinek mellett, majd hazafelé beugrik a Mekibe egy műanyag szívószálas Fantára. Nem értem, mit tett, ami miatt ő az arca ennek az egésznek, amikor azok az aktivisták, akik tesznek is valamit, eltűnnek az árnyékában. Ha tényleg ő az arca a jövőnknek, akkor bajban vagyunk.
A globális felmelegedésről is vannak kérdéseim, ugyanakkor aki veszi a fáradságot, és jobban utánaolvas, láthatja, hogy az igazán komoly üvegház gáz, az a vízgőz, nem a CO2. Ez a téma bizonyára érzékenyen érint sokakat, nem is ebbe akarok most belemenni.

Amiben igazán hiszek, az a fenntarthatóság. Ennek pedig a legfontosabb kérdése a hulladék-újrahasznosítás. Én két utat látok: vagy nagyobb élettartamra tervezni, ami szembemegy a fogyasztói társadalmunkkal, a kúltúránkkal; vagy úgy tervezni, hogy a teljes ciklust figyelembe vesszük, a végén az újrahasznosítással.

Betonok esetében az újrahasznosítás az az adalékanyagok teljes vagy részleges helyettesítése bontási törmelékkel, esetleg feldolgozott hulladékkal. Az élettartam növelése pedig az olyan betonerősítő anyagok alkalmazása, amelyek élettartama jóval magasabb, mint a jelenlegiek, erre pedig egy jó példa a polipropilén (rozsdamentesség).

Az, hogy a cement mint beton alapanyag, mennyire mutat a fenntartható fejlődés irányába, vita tárgya, és mint bármilyen globális eszme vagy irány, itt is csak a kimutatásokra hagyatkozhatunk. A kimutatás pedig attól függ, milyen alapon értékeljük, csúnyán fogalmazva, ki végezte el a kimutatást. Konkrétan tudok olyan tudományos cikket mutatni, ami kijelenti, hogy a beton a legkörnyezetkímélőbb építőanyag.

Szerencsére ezt nem nekem kell eldöntenem. Mint mérnök és mint kutató, abban lehetek elhivatott, hogy olyan anyagokkal foglalkozzak, amik lehet, hogy jelenleg még szembemennek a mérnöki szemlélettel, de később elfogadottakká válhatnak, ha tudnak bizonyítani. Nagy kihívás ez nekem és a csapatom számára, de minden percét élvezem. És hogy kinek van igaza – az majd 100 év múlva kiderül!

Budapest, 2023. január 22.

Dr. Juhász Károly Péter